Bejelentés



www.alvilag.hu
'az ördög nem alszik,föleg nem akárkivel :D'

MENÜ

Ingyenes Angol online nyelvtanfolyam kezdőknek és újrakezdőknek. Ráadásul most megkapod ajándékba A Hatékony Angol Tanulás Titkai tanulmányom.








1. rész Az asztrális dimenziónak és a projekciónak számtalan megközelítése létezik, amelyek elég bonyolultak. Legtöbbjük félreérthetõ, és össze is zavarhat bennünket. Ez a cikksorozat megpróbálja megvilágítani ezt a témát, és remélhetõleg megmagyarázni ezt az egészet. A teóriák és következtetések, amelyeket itt közreadok, nagyrészt a saját projekciós tapasztalatomból származnak. Ennek a kiadványnak a célja a téma jobb megértetése, valamint egyszerûbb és sokkal hatékonyabb projekciós technikák megismertetése az olvasóval. Az itt tárgyalt elképzelések, ötletek és technikák folyamatosan fejlõdnek, így az újabb és újabb felfedezések folytán mindig változhatnak. Mi az asztrális dimenzió? Az asztrális a fizikaihoz legközelebb "esõ" dimenzió. Úgy borítja be és hatja át az egész világot (Földet), mint egy hatalmas gondolati (tudat-) háló(zat), felfogva és magában tartva minden gondolatot. Ennek a tartalmát a világ elméinek közös tudata hozza létre. Az összes gondolatot, emléket, fantáziát és álmot tartalmazza, amit a világ élõ teremtményei eddig létrehoztak. A gondolatoknak ez a tengere rétegekre, síkokra oszlik, amiket asztrális síkoknak, asztrálvilágoknak vagy asztrális valóságoknak nevezünk. Az asztrális dimenzió asztrális anyagból jön létre, és találóan írhatjuk le gondolati anyagként. Ez a gondolatokra nagyon érzékeny, és bármilyen formába vagy alakba önthetõ. Ezek a kreációk olyan tökéletesek lehetnek, hogy nem lehet õket megkülönböztetni a valóságtól. Ez legkönnyebben egy, az asztrális anyag, és az elõhívatlan, nagysebességû film közé vont párhuzammal magyarázható meg. Amikor a filmet fénynek tesszük ki, amely fényt a kamera lencséje fókuszálja, akkor a valóság tökéletes képmása azonnal beleég a filmbe, a fénynek a filmre gyakorolt kémiai hatása miatt. Amikor az asztrális anyagot kitesszük az elmének a gondolatok által fókuszált hatásának, az asztrális anyag azonnal megformálja a valóság pontos képét, az asztrális anyag és a gondolatok kölcsönhatása következtében. Az asztrális dimenzió bármely kreációjának a minõsége, pontossága nagyban függ az azt létrehozó elme erejétõl. Álmok A tudatalatti a következõképpen hozza létre az álmokat: alvás közben az asztrális dimenzióba érkezünk. A tudatalatti itt bármilye "forgatókönyvet" létrehozhat. Ez a módja annak, ahogy a tudatalatti elme megoldja a problémákat, és ahogyan a tudatos elmével kommunikál. Komplex gondolati formák forgatókönyveinek egymásutánját hozza létre, és az asztrális anyagba (síkba) vetíti õket, ahol azok "szilárddá" válnak. A tudatos elme ekkor az álom-állapotban "végigéli", megtapasztalja ezeket az ott létrehozott történéseket. Ily módon ez olyan, mint amikor egy filmvetítõ gép (a tudatalatti elme) vetít képet a filmvászonra (azaz az asztrális dimenzióba). Gondolati (elképzelt) formák Minden, a valós világban megjelenõ új tárgy, objektum bizonyos idõ után asszimilálódik az asztrális dimenzióba. Ilyenkor annak a gondolati formája elõször az asztrálvilágnak a legalacsonyabb szintû részében jön létre, abban, amelyik a legközelebb áll a valós világhoz, és az idõ múlásával egyre inkább állandó lesz. Amint a többi gondolati formával is így van, minél több figyelem fordul felé, annál gyorsabban növekszik. Minél magasabbra kerülünk az asztrális dimenzióban (azaz minél messzebb a valós vagy fizikai világtól), annál kevesebb gondolati formát találunk úgy és olyannak, ahogyan azt itt a valós világban ismerjük. A fizikai dolgoknak nagyon sokáig kell hatással lenni rá, ahhoz hogy formát öltsenek, és megtalálhatók legyenek az asztrálvilágban. Próbált már valaha egy idegen házban sötétben közlekedni? Igen, mindenbe beleütközött. De ilyenkor amint otthonossá válunk abban a házban, a minket körülvevõ formáknak egy képzeletbeli képe alakul ki bennünk, és így már könnyebben tájékozódunk sötétben is. Minél több idõt töltünk ebben a házban, annál erõsebb lesz ez a képzeletbeli kép. Ez hasonló ahhoz, amint a gondolati formák növekednek a többi (asztrális) dimenzióban. A gondolati formák fejlõdése visszafelé is hasonlóan mûködik. Ha egy objektum nagyon hosszú idõn keresztül állandó helyen volt, akkor egy tartós gondolati formává alakult az asztrálvilágban. Ha ezt az objektumot elmozdítjuk vagy elpusztítjuk, akkor annak a gondolati formája még továbbra is megmarad. Ily módon pl. az asztrálvilágban olyan bútorokat találhatunk a lakásban, amelyek igazából nincsenek ott, keveredve a sajátjainkkal. Ez a régebbi dolgok megmaradt gondolati formái miatt lehetségesek, amelyek pl. elõzõ bérlõké voltak, stb., és még évekkel azután is a helyükön maradnak, hogy az "eredetijük" elmozdult onnan. A gondolati formák nem követik a mozgásban a "valós párjukat". Újak kezdenek fejlõdni ott, ahová az objektumot mozdítottuk, és a régiek pedig folyamatosan elhalványulnak. Minél tovább van egy objektum állandó helyen, annál erõsebb gondolati forma lesz a helyén az asztrálvilágban. Ez az épületekre, építményekre, geológiai tereptárgyakra szintén érvényes.Projektálhatunk egy parkba, és ott akár találhatunk olyan házat, patakot, dombot, ami igazából nincs ott. Ezek valószínûleg léteztek a múltban. Minél magasabbra mozgunk az asztrálsíkok között, annál régebbiek a gondolati formák, és annál távolabbi geológiai idõben érezhetjük magunkat. Egy gondolati forma növekedésének az üteme nagyban függ az arra fordított figyelemtõl. Például egy milliók által szeretett, ismert, megtekintett és gondolatban gyakran felidézett festmény sokkal erõsebb gondolati formával bír, valószínûleg, mint az az egyszerû festmény, ami valakinek a hálószobájában függ, és csak kevesek látják. Az asztrálvilágban tapaszalható gondolati formák száma attól függ, hogy milyen közel vagyunk a valós világhoz. Ha nagyon közel vagyunk, mint például egy valós idejû testen kívüli élmény során, akkor valószínûleg csak nagyon keveset (ha egyáltalán egyet is) fogunk látni. A valós idejû testen kívüli élmény során nem is igazán az asztrálvilágban, hanem az asztrál- és a fizikai dimenzió közötti átmeneti zónában létezünk. Látás az asztráltérben A fizikai testünk körülbelül 220 fokos szögben lát (a periférás látással együtt).Tehát csak elõrefelé látunk, de hátra, lefelé, fölfelé ugyanabban az idõpillanatban nem. Az asztráltestünkben TÖBB mint 360 fokos a látókörünk, és egyszerre látunk minden irányban. Ez a szferikus látás. (gömblátás). Az AP során a szokás hatalma alatt állva, csak egy irányba figyelünk, arra, amerre (szerintünk éppen) az "elõre" van. Ettõl még az összes többi irány látványa is ott van, ugyanabban az idõbe, csak éppen az agyunk nem tudja ezeket egyidejûleg feldolgozni. Ez az agyba az egész életen keresztül berögzõdött, frontális látás szokása ellen való. A gömblátás olyan, mintha egy többirányba látó szemünk lenne, amely egyidejûleg lát az összes irányba ! Az asztráltestben nincsenek fizikai szerveink, mint amilyen pl. a szem. Ilyenkor a tudatnak egy, a semmiben lebegõ, kivetített, nem-fizikai pontja vagyunk. Ilyenkor a gravitáció sem hat ránk, sem más fizikai törvény. Ebben az állapotban nincs le és fel, jobbra és balra, elöl és hátul. Csak az életünk során belénk rögzõdött látásmód az, ami ezt a perspektívát ránk akarja erõltetni az AP során. Fontos a gömblátás megértése, ha hatásosan akarunk mûködni az asztrálvilágban. Ez fõleg akkor van így, amikor valós idõben projektálunk, a valós világhoz közeli síkra. A gömblátás miatt gyakran úgy tûnhet, mintha tükörkép-világban találnánk magunkat, vagy a valóságnak egy megfordított másolatában. Ezt saját magunk okozzuk, amikor elveszítjük az eredeti nézõpontunkat a projekció során. A projekció során egy ponton bármikor dezorientáltakká válhatunk, és a normálistól eltérõ nézõpontban találjuk magunkat, amikor gondolkodás nélkül megfordulunk, vagy fejjel lefelé fordulunk. Ez megfordítja a természetes jobb és baloldalt, fel és le irányokat. Arra készteti a tudatalattit, hogy megfordítsa a képet, hogy a normál tudat rendesen mûködhessen. Mivel az asztrálvilágban nincs fizikai test, nem szükséges megfordulni ha hátra akarunk nézni. Egyszerûen csak a nézõpontot változtatjuk "hátrafelé"-re. Ez, ha mozgás nélkül történik, akkor a tükörkép-effektust okozza. A következõ ábra illusztrálja ezt a megfordított nézõpontot (megfordulás nélkül). Vegyük észre, hogy a jobb és bal nem cserélõdik fel. jobb | bal (A) <------------+------------> (B) jobb | bal Tehát, amint a nézõpontunk (A)ról (B)re változik (illetve a nézési irány) megfordulás nélkül, a jobb és baloldal nem cserélõdik fel. Ez készteti a tudatalatti elmét, hogy kreatív erejét felhasználva kijavítsa a látványt, vagy annak egy részét, azzal, hogy megfordítja azt. Ez könnyebb, és kevesebb gondot okoz a tudatalattinak, mintha el kellene fogadnia a két oldal (örökös) felcserélõdését. Hasonló hatást lehet elérni, ha lefekszünk és a fejünk fölé nézünk, vagy pedig fejen állunk, és megpróbáljuk a tárgyak jobb és bal oldalát megfogni. Ez egy kis zavart okozhat a jobb és a bal megítélésében, tehát tudatosan ki kell gondolni, hogy melyik melyik oldal is ebben a megfordított helyzetben. Ez az enyhe kis zavar elég a tudatalattinak ahhoz, hogy valami könnyebben elfogadhatót kreáljon inkább. A gömblátás megérthetõ, de attól még zavarba ejthet az AP során, ha elõáll az oldalak felcserélõdése. Inkább számításba kell venni, mint küzdeni ellene. Ilyenkor el kell fogadni a tükörképet, és egyszerûen a tárgyak, objektumok elhelyezkedése alapján tájékozódni, nem pedig a saját jobb- és baloldaról való beidegzõdéseink alapján. Az AP során minden amit látunk, az elme által kerül felfogásra. A tudatalatti számára könnyû dolog az AP folyamán megcsavarni vagy megfordítani a valós világnak a tudatos érzékét, akár részben, akár teljes egészében. Megjegyzés: a megfordított nézõpont jelensége nagyon gyakran megtörténhet bármely projekciónk során. Vizualizációs erõ A tudatalatti elme SOKKAL nagyobb vizualizációs erõvel rendelkezik, mint a tudatos elme. Ez körülbelül olyan, mint egy szuperszámítógép egy játék számológéphez képest. Az asztrális dimenzióban, tudatos projekció vagy "tiszta álom" során, amikor a tudatos elme figyel, ez a különbség nagy zavarodottságot okozhat. A tudatalatti végig ott bujkál a felszín alatt a projekció folyamán. Az egész kreatív erõ próbál kitörni, hogy létrehozhasson, és amint tudja, meg is teszi ezt. A kreatív erõnek ez a különbsége (a tudatos tudatalatti elme között), kombinálva az egész élet alatt megszokott egyirányú nézéssel az oka az Alice Csodaországban - effektusnak. Hadd magyarázzam meg..... Vegyük ezeket: 1. A tudatalatti elme hihetetlen kreatív ereje 2. A tudatos elme gyenge kreativitása 3. Az asztrális sík érzékenysége a gondolatok iránt 4. Gömblátás 5. Jobb és baloldal érzékelésének felcserélõdése. És kész is a totális zûrzavar receptje. Az Alice Csodaországban-effektus Kivetítjük az asztráltestünket, és körbenézünk a szobában. Minden normálisnak tûnik, ám hirtelen észre vesszük, hogy az ajtó rossz falon van... Hogyan? Nézelõdés közben ezt az ajtót hátsó nézetben láttuk, felcserélve az agy természetes jobb- és baloldali perspektíváját. Az agy ezt nem tudja feldolgozni, a (ez eddig megszokott) frontális látásmód miatt. A bútorok, ajtók, ablakok helye normális, de hátsó nézetben ez megváltozik. Ez készteti a tudatalattit, hogy létrehozzon egy ajtót ott, ahol - azt gondolja - annak lennie kell. Amikor ránézünk, igazinak tûnik, noha nem kellene ott lennie. És ha egyszer létre lett hozva, ott is marad, mivel az agy számára feldolgozhatatlan lenne ha eltûnne. Szilárd, igazi ajtók végül is nem szoktak csak úgy eltûnni a semmiben a szemünk elõtt. Amikor az ajtó rendes helye felé fordulunk, az ott is van, ahogy rendesen. Ilyenkor két, három, vagy akár több ajtónk is lehet egy helyett. Ha a valódi ajtón megyünk át, a ház többi része, remélhetõleg, olyan lesz, amilyennek lennie kell. De ha az egyik "képzelt" ajtón lépünk át, akkor az elménk tudni fogja hogy az nem igazi ajtó, és nem nyílhat a ház bármely valódi részébe, tudja hogy nem lenne szabad ott lennie. Ha kinyitjuk ezt az ajtót, valami mást fogunk ott találni. Általában egy nem létezõ folyosót vagy átjárót, ami a ház egyéb olyan részeibe vezet, amik szintén nem léteznek. Innentõl kezdve, ha ezen az ajtón átlépünk, a Csodaországban találjuk magunkat, ahol minden lehetséges, csak nem túl valószínû. Ilyenkor gyakorlatilag a valóságban nem létezõ de most létezõ ajtón keresztül az asztráldimenzióba léptünk be. Ha a tudatalatti elkezdett létrehozni dolgokat, onnantól már nem is fogja abbahagyni. Erre azért van szükség, hogy a tudatos elme elfogadhassa azt az abnormális helyzetet, amibe került. Ennek a kreativitásnak egy bizonyos szintjénél a tudatalatti elveszíti azt (az állapotot), és az asztrálvilág más részeibe kezd utazni. Az AP-nek ennél a pontjánál a valóság teljesen elvész, és helyette az asztráldimenzióba megy át az egész. Az Alice-hatás többféle módon is bekövetkezhet az AP során, a fenti leírás csak egy példa. Az AP-t végzõ személyek gyakran jelentették, hogy egyszerûen elvesztik fölötte az ellenõrzésüket, tárgyak tûnnek fel, majd el, és egyáltalán, minden nagyon furcsa lesz. Ezt alapvetõen a tudatalatti hatalmas létrehozó ereje okozza, amely ilyenkor mûködésbe lép. Elkezd tárgyakat létrehozni és eltûntetni, majd az asztráldimenzió más területére visz, és egyáltalán, mindent megnehezít szegény (AP-t végzõ) személy számára. A fenti probléma elkerülése érdekében: koncentráljunk arra amit teszünk az AP során, ne hagyjuk hogy gondolataink elkalandozzanak. Az irányok felcserélõdésének problémája a minimálisra csökkenthetõ, ha mindig az "elõre" irányra koncentrálunk, egyszerre csak egy irányba figyelünk. Megforduláskor szépen körbe kell fordulni a figyelmünkkel, nem pedig egyik pillanatról a másikra a hátsó nézetre váltani. Az asztrálvilág jó hely a nyugalomra, ha komoly terveink vannak. A tudatalatti hatalmas létrehozó ereje, persze, kihasználható. Nagyon értékes eszköz, ha tudjuk, hogyan használjuk fel azt. Ezt a 3. részben fogom körvonalazni, "Virtuális valóság projekció" cím alatt, ahol leírom, hogyan hozzunk létre saját személyes asztrális valóságot. Olvadó kezek Amikor az asztráltestet kivetítjük, közel a valós (fizikai) világhoz, testünk, mint olyan, nincs. De, mivel a tudatos elme ezt nem tudná feldolgozni, így létrehoz nekünk egyet, az éteri (fizikai) test gondolati formáját. Ha elkezdjük egy testrészünket, pl. a kezünket figyelni, észre vesszük hogy nagyon gyorsan "elolvad". Sápadtnak és különösnek tûnik, és néhány másodperc múlva az ujjak elkezdenek "olvadni", mint a hó egy eldobott fáklya alatt. Sápadt kinövésekké fogynak, majd a karok is olvadásnak indulnak. Ez az olvadási hatás általában csak akkor mutatkozik, ha elszántan, szándékosan figyelünk egy testrészt, vagy létrehozunk valamit. A testrészek ily módon történõ figyelmes vizsgálata a tudatos elmét használja, ami, mivel gyenge a létrehozó képessége, nem tudja túl sokáig egyben tartani az összetett formákat. Ez okozza az olvadási hatást. Ha az AP során mégis, átmenetileg a testünkre terelõdne a figyelmünk, ez az olvadási hatás nem jelentkezik. Létrehozott gondolati forma objektumok Az AP folyamán a tudatos elménkkel hozhatunk létre tárgyakat. Ezeknek a gondolati formáknak, létrehozott tárgyaknak a tartóssága a kreációs energiánktól, képességünktõl függ. Attól is függ, hogy mekkora erõfeszítést áldoztunk a létrehozásra. A fentebb leírt olvadási jelenség mutatkozik bármely, tudatosan létrehozott tárggyal kapcsolatban. Például, ha létrehozunk egy kardot, amint elképzeljük, meg fog jelenni a kezünkben, egy rövid idõre. Ezután éppúgy, ahogy a kézzel történt, el is olvad majd. Ha koncentrálunk rá, meg tudjuk tartani a saját alakjában, de amint gyengül a koncentrálás, úgy gyengül maga a kreáció is. Ez hasonló a valós világban végzett vizualizációhoz. Nehéz, és koncentrálni kell, ahhoz, hogy a lelki szemeink elõtt valami megjelenjen. Amint a koncentrálás gyengül, úgy halványodik/változik el a képzelt látvány. Ez jól mutatja a tudatos és a tudatalatti elme vizualizációs képessége közötti hatalmas különbséget. Hogy tartós gondolati formát hozzunk létre, ahhoz be kell csapni a tudatalattit. Ezzel a témában, mélyebben, késõbb foglalkozom. Hogyan történik a projekció ? Alvás közben, az "éteri test" vagy más néven energiatest (a fizikai testünk maga) töltõdik. Kitágul és megnyílik, hogy magába szívja és tárolja az energiát. Az energiatest normális körülmények között ezt csak alvás közben tudja megtenni. Amikor megnyílt(ak), a csakrák folyatják az energiát az energia-testbe, éteri anyag formájában. A feltöltõdés alatt az asztráltest különválik, és az asztrálvilágba "utazik", ahol álmokat hozhat létre és tapasztalhat meg. Ha ez az elkülönülés tudatosan történik, vagy utána öntudatunkhoz (magunkhoz) térünk, akkor bizonyos ellenõrzésünk lesz felette. Ekkor ez egy testen kívüli élmény, asztrálprojekció vagy tiszta álom. A testen kívüli élmény, az asztrálprojekció és a tiszta álom közötti fõ különbségek: A testen kívüli élmény A testen kívüli élmény (továbbiakban OOBE azaz Out Of Body Experience) egy valós idejû projekció, közel a valós világhoz. Gyakran jelentkezik a halálközeli élmény részeként. Ez akkor következik be, ha egy személy egy bizonyos trauma (autóbaleset, sebesülés, szívroham, szülés) következtében a testén kívülre kerül. Az OOBEn keresztülmenõ (vagy azt végzõ) személy tudatában van, valós idõben követi a fizikai testét körülvevõ világot. Például beszélgetéseket, történéseket. A testbe való visszatérés után sokan ezek közül a személyek közül pontosan leírták a beszélgetéseket és eseményeket. Megjegyzés: Az OOBE picivel különbözik az asztrálprojekciótól és tiszta álomtól, ez a különbség pedig a valós idejû, objektív megfigyelés. Ezt az asztráltest okozza, amely nagy adag éteri anyagot tartalmaz, amely közel tartja a fizikai világhoz. A valós idejû OOBEt két fõ oka lehet. 1. Az illetõ személy közel áll a halálhoz, vagy ezt hiszi, amelynek következtében nagy adag éteri anyag vezetõdik át az asztráltestbe, felkészülésként a halál folyamatára 2. Az illetõ személynek aktívak a csakrái, és ugyanazt csinálják. Éteri anyagot vezetnek az asztráltestbe. A csakra-aktivitás lehet veleszületett vagy begyakorlott, tanult tulajdonság. Megjegyzés: Lehetséges a tudatos projekció közben OOBE elérése, ha elég éteri anyagot generálnak a csakrák. Egy OOBE során a valóságot igaziként fogjuk fel (valósnak), az idõ pedig "normális" (azaz valós idejû). Gyakorlatilag, amikor a valós világba történõ valós idejû projekciót végzünk, mint egy OOBE, ez a projekció valójában a fizikai- és az asztráldimenzió közötti határ-, átmeneti sávot célozza meg. Ha az asztráltest elég éteri anyagot tartalmaz, akkor csak kicsit tud a valóságtól elrugaszkodni. Ez azt jelenti, hogy a projekció valós idejû lesz, és olyan közel történik a fizikai valósághoz/világhoz, hogy megkülönböztethetetlen lesz attól. Megjegyzés: Ezt sokszor kipróbáltam, valós idõben kivetítve magamat a környezetembe (pl. utcára, útfelbontásokhoz, balesetekhez, stb.), majd visszatérés után ellenõriztem a megfigyeléseimet. Nagyon erõs akadályai vannak a fizikai világba történõ, tudatos, valós idejû projekciónak, OOBEnek. Ezek közül egy a generált és az asztráltestbe vezetett éteri anyag mennyisége. Ez a valós idejû projekció (OOBE) idejét a csakra- fejlettség és -ellenõrzés fokának megfelelõen határolja be. Az asztrálprojekció (AP) Ez az, amikor az asztráltestet az asztráldimenzióba vetítjük, ahol a dolgok eléggé különböznek a valós világban megszokottól. Az idõ nagyban torzulhat. Pl. egy óra az asztráldimenzióban lehet hogy csak pár perc a fizikai valóságban, attól függõen, hogy az asztrálvilág mely részében vagyunk. A valóság "folyékony" és változékony. A "tiszta álom" ("Lucid Dream") Errõl akkor van szó, amikor egy személy teljes mértékben tudatában van annak, hogy éppen egy álmot álmodik. Akár bizonyosfajta ellenõrzés alá vonhatja az álmot, akár asztrálprojekcióvá alakíthatja ezt a tapasztalatot. A tiszta álom sokkal inkább hasonló az AP- hoz mint az OOBE-hez,. mivel az idõ itt is torzul. AP vagy tiszta álom ? Sok személynek, azok közül akik projekciót végeznek, kihagy az emlékezete a testbõl való tudatos kilépés elõtt, és az asztrálvilágban térnek magukhoz. Az asztráltest elkülönülése után térnek a tudatukhoz, amikor már az asztrálvilágban vannak. Ha elveszítjük a tudatunkat a kilépés alatt, akkor gyakorlatilag tiszta álomról, nem pedig AP-ról van szó. A projekciónak mind a három, fent leírt módja közeli kapcsolatban van, pl. mind a háromnak a során elkülönül az asztráltest a fizikai testtõl, és egy, a fizikai testtõl külön álló valóságot tapasztalunk meg. 2. rész Kilépés Miután a fizikai test elaludt, az asztrális test mindig a fizikai világba kerül, vetítõdik ki. Amikor az energia-test kitágul, megnyílik, az asztrális test szabadon lebeg, és éppen a fizikai test felett van, az kitágult energia-test általi befolyás mezején belül. Ezen a mezõn belül, amit drót vagy kábel (az Ezüst Szál) aktivitási térnek is nevezünk, az asztrális test közel marad a fizikai világhoz, mivel az éteri anyag mezejében van. Tudatos asztrálprojekció közben úgy tûnhet, hogy közvetlenül az asztrál-szintre projektáltunk. DE a kezdetnél mindig van egy átmeneti fázis, ahol egy, a fizikai világhoz közeli asztrális formában létezünk. Ez, a bármely projekciónál meglevõ, kezdeti állapot kimaradhat a tudatból, ha a projekció pillanatában kihagy az emlékezetünk. A test körüli terület, a Szál aktivitási körén belül, éteri anyaggal van feltöltve, és ezen a területen belül az asztráltest valós idõben, a fizikai világhoz közel van tartva. Éteri anyag Az éteri anyag a bármely élõ szervezet által létrehozott életerõ-szubsztancia ("anyag, lényeg"), amely egyszerûen azáltal jön létre, hogy az adott szervezet ÉL. Ez egy olyan anyag, amely fizikai és az asztrális test között van valahol, részben fizikai és részben asztrális. Ennek az anyaga valahol a fizikai ANYAG és az ENERGIA közötti dolog, és hasonló a közeli "unokatestvéréhez", az ektoplazmához. Az éteri anyaggal tudományos kutatások is foglalkoznak. Kórházban haldokló emberek ágyát érzékeny és pontos mérlegre helyezték, és EEG valamint EKG gépekre kapcsolták õket. Minden esetben, a halál beálltának pontos pillanatában egy hirtelen súlycsökkenés következettbe, körülbelül egy negyed unciának megfelelõ mértékben. (1 uncia = 28,35g). Ezt a halál pillanatában az asztrális testbe vezetett nagy mennyiségû éteri anyag okozza. Ez hasonló ahhoz, amikor a halál közeli élmény során az éteri anyag az asztráltestbe kerül. Ez a hirtelen, nagymennyiségû éteri anyag - átvitel a halál folyamatának a kezdete. Ektoplazma Az ektoplazmát hasonló módon tanulmányozzák. Materializációs médiumokat pontos és érzékeny mérlegekre ültettek, ezután megkérték, hogy hozzanak létre ektoplazmát egy másik hasonlóan pontos és érzékeny mérlegre. A médiumokon olyan mértékû súlycsökkenést tapasztaltak, amennyivel nõtt a létrehozott ektoplazma súlya. Amikor a médium eltûntette az ektoplazmát, ugyanolyan ütemben nyerte vissza azt a súlyt. Az ektoplazmát a csakrák hozzák létre. A médium fizikai tömegébõl hoznak ilyenkor létre másik anyagot, ektoplazmát. Dimenziók közötti manifesztáció Bármely nem-fizikai, vagy nem-inkarnálódott entitás, beleértve az asztráltestet, annak érdekében hogy valós idõben, a fizikai világhoz közel funkcionálhasson, éteri anyagot kell hogy tartalmazzon. Éteri anyag nélkül a nem-fizikai entitások (lények) visszahalványulnak a saját dimenziójukba, ahonnan erednek. Az éteri anyag csak a fizikai világ élõ "lakos"aitól származhat. Energiaáramlás Az ismert "Ezüst Szál" több, mint ami csak összekötné a két testet. Ez egy valódi köldökzsinór, ami információt és energiát szállít a fizikai és az "árnyék"-testek között. Bizonyos projektorok látják, mások pedig nem. Néha a köldöktõl, néha a homloktól ered. Az eredete általában a csakra-aktivitástól függ. Amelyik csakra a legerõsebb, a legaktívabb, az ellenõrzi az árnyék-testek felé történõ energiaáramlást. Ezenkívül számít, hogy mit hisz errõl maga a projekciót végzõ személy, és persze a tudatalatti elme kreativitása is. A szál általában ott jelenik meg, ahol azt feltûnni várjuk, a tudatalatti szerint. Amint az asztráltest belép az asztráldimenzióba, kell hogy legyen egy jó asztrális-energia-forrása a csakrák felõl, annak érdekében, hogy azzal a dimenzióval szoros kapcsolatban lehessen. A tiszta asztrál-memória (emlékezés az ott történtekre) nagyban függ a rendelkezésre álló energiától. Az asztráltest természetes környezete az asztráldimenzió. Nem fog az onnan eltûnni pusztán az energia hiánya miatt, mint ahogy a fizikai test sem tûnik át más dimenzióba, pusztán azért mert valaki nem pihent vagy evett eleget. Ettõl csak egyszerûen gyenge lesz, és nem tud ott "tevékenykedni". Ami ebbõl következik: Az asztrális elmének elég energiájának kell lenni ahhoz, hogy erõs, élénk és színes emlékeket adjon. Ezeknek az asztrális emlékeknek elég erõseknek kell lenniük ahhoz, hogy a fizikai agyban kellõ méretû "gyûrõdést" hozzanak létre, és így a fizikai elme fel tudja õket idézni ébredés után. Például, ha nem alszunk napokig, fáradtak és apatikusak leszünk, és a valósággal való "kölcsönhatásaink" gyengék és hatástalanok lesznek. Ha megnézünk egy filmet ebben az állapotban, akkor csak pár emléket fogunk tudni felidézni róla a késõbbiekben. Csak töredékeket. De, ha a filmet kipihenten, frissen és energiával telve nézzük meg, akkor teljesen átéljük és élvezzük, és kristálytiszták lesznek róla az emlékeink. Ez hasonló ahhoz, ami egy alacsony energiájú asztrálutazás során történik. Az asztráltestnek energiahiánya van, és nincs elég benyomása az utazásról. Ez okozza, hogy az emlékei nem lesznek dominánsak, amikor visszatér a fizikai testbe. Amint korábban is említettem, éles, színes és élénk emlékeknek kell lenniük ahhoz, hogy az agy emlékezhessen ezekre. A csakrák használata A csakrák teljes kifejlesztése, és az ellenõrzésük megtanulása éveket vehet igénybe, a természetes képességeinktõl függõen. Mindenesetre ez nem gátolhat minket abban, hogy nagyon alapvetõ, egyszerû módon (máris) használhassuk õket az OOBE-k és tiszta álmok elérésére, már a fejlesztés nagyon korai szakaszában. Az energia-emelés és csakra-stimuláció rendkívül egyszerû és könnyen végezhetõ gyakorlatok. A megemelt energia automatikusan az asztráltestbe fog áramlani, a projekciót megelõzõen és azalatt is végig. Az energia-emelésnek és a csakrákon átáramló energia ellenõrzésének a megtanulása által az álmaink, tiszta álmaink és OOBE tapasztalataink meg fognak változni. Élénkebbek lesznek és felejthetetlen élményeket adnak. Ez bizonyos módon egy második élettel ajándékoz meg bennünket, gazdag, élvezhetõ tapasztalatokkal, amikbõl tanulhatunk, és általuk növekedhetünk. Magasabb szintek és azok átmeneti zónái A lét hét szintjének általánosan elfogadott nevei, az alacsonyabbtól a magasabb felé, a következõk: Fizikai, Asztrális, Mentális, Buddhikus, Atmikus, Anupadaka és Adi. Ezek a magasabb szintek hasonlóak az asztrális dimenzióhoz, de a tudatnak sokkal magasabb szintjével bírnak, és teljesen különállnak attól. A különbözõ szintek között köztes, átmeneti zónák vannak. A különbözõ dimenziókra és azok átmeneti zónáira jó analógia Föld légköre. Ha a levegõt vesszük az asztrális dimenziónak, akkor a sztratoszféra lenne az átmeneti zóna, és az ûrben lévõ vákuum a mentális dimenzió. Egy egyszerû repülõgéppel repülhetünk a légkörben. Ez az asztráltest. A sztratoszférába eljuthatunk egy nagyon erõs sugárhajtású géppel, de egy ûrhajúra (a mentális testre) van szükség hogy az ûrben utazhassunk. Ez megmagyarázza, hogy miért van szükség egy más árnyék- testre ahhoz, hogy a létnek ezekre a különbözõ síkjaira utazhassunk. Az asztráltest beléphet az asztráldimenzió feletti és alatti átmeneti zónákba, ha megfelelõ típusú energiát tartalmaz. Pl. a fizikai és asztrális szint közötti átmeneti zónában való létezéshez az asztrális testnek éteri energiával kell bírnia. Az asztrális/mentális szint közötti létezéshez mentális energiára van szükség. Magasabb szintû projekció A csakrák feletti megfelelõ ellenõrzéssel elegendõ energia termelhetõ ezekhez a magasabb szintekhez. A megfelelõ típusú energia létrehozása az ahhoz tartozó szintre fogja emelni a tudatunkat, és energiával tölti fel a megfelelõ árnyék-testet. Ez általában a tudat-emelõ meditáció és a csakrákon végzett, megfelelõen fejlett energia-gyakorlatok segítségével érhetõ el. A tudatunk ekkor meg fogja tapasztalni a létezésnek azt a szintjét. Ha elég energia áll rendelkezésre, és a körülmények megfelelõek, az adott személy az árny-testét egyenesen annak a természetes dimenziójába tudja vetíteni. A végzõ személy gyakorlatától és személyes adottságaitól függõen, ha egy testet energiával tölt fel és projektál, ugyanez lehetséges az annál alacsonyabb szintû test(ek)kel is, Az asztráltest magában foglalja a többi árny-testet is, és egy projekció folyamán ki tudja vetíteni a mentális testet a mentális dimenzióba, és így tovább. Ez néha többszörös emlékezést eredményezhet egyazon projekcióval kapcsolatban. Az általános szabály az, hogy amelyik árny-test a legnagyobb energiát tartalmazta, annak lesznek a legerõsebb emlékei. Ezekre fog emlékezni az illetõ, ébredés után. Az asztrális dimenziónál magasabb szintekre történõ projektálás magas szintû gyakorlatot igényel. Profinak kell hozzá lenni az energia-emeléses és csakra-ellemnõrzõ gyakorlatokban egyaránt, de ez elérhetõ. Én eddig az Asztrális, Mentális, Buddhikus és Atmikus létezési szintekre projektáltam. Általános hiedelem, hogy emberi lény nem tud az Asztrális, Mentális és Buddhikus szinteknél magasabbra jutni, nem képes elérni az Adi és Anupadaka szinteket. Ezek a szintek is el vannak nevezve és körül vannak írva, tehát valakinek már kellett ott járnia, különben ismeretlenek lennének. Ha felismerjük az elme igazi természetét, megérthetjük, hogy nincsenek határok. Valaha olyat is állítottak, hogy a hangsebességet nem lehet túllépni... Mellesleg: Ezek a dimenziók nincsenek kitáblázva, hogy "Isten Hozott az Asztráldimenzióban!`, vagy "Mentális Dimenzió, figyelem!". Azokat a szinteket, ahol jártam, az elfogadott neveiken említve fogom leírni. Az Asztrális Dimenzió Ez egy különös, feje tetején álló világ, amilyet Alice talált Csodaországban. Minden objektívnek, valósnak tûnik, de közben mégis cseppfolyós és változékony. Minden megtalálható itt, szexuális energiával csordultig töltött elemi szintektõl kezdve gyönyörû, lelki harmóniával telített helyekig. Az idõ itt torzul és kitágul. Az Asztrálvilágban töltött egy óra csak pár perc a valós (fizikai) világban. A valós világhoz képest ez sokkal gyorsabban vibrál, olyan, mintha egy videofilmet húszszoros gyorsítás mellett néznénk, de ez itt fel sem tûnik. Az asztrális álom-tengerek közötti mozgás a projektorok számára elég nehéz, van akinek sikerül, van akinek nem. Nagy gyakorlatot igényel az elõre eltervezett asztrálutazás megtétele. Végtelen számú valóság, sík, képzelet és álomsík van ebben a dimenzióban. Amint említettem, ezek rétegzõdnek, és a megfelelõ gondolatok síkjaiban rakódnak le. Alvás közben, vagy tiszta álom során a tudatalatti létrehoz nekünk egy saját álom-tengert, a személyes álomszínházunkkal. Amikor tudatra ébredünk egy álom alatt, ellenõrzésünk alá vonjuk azt. Ez az ellenõrzés az erõs tudatalattitól kerül átvételre. Annak erõs ellenõrzése nélkül a személyre szabott álom, képzelet meg fog változni. Az asztrál egyéb területeire fogunk kerülni, és a valóság amiben vagyunk, egyéb valóságokkal fog keveredni. Az asztráldimenzióba történõ tudatos projekció során annak bármely részébe mehetünk, és elutazhatunk különbözõ valóságokba, más álomsíkokra, vagy több ilyen keverékét tapasztalhatjuk meg. Erre különbözõ technikák vannak, de ezek mindegyike valamiféleképpen a tudatalatti "átverésére" alapul. Némelyik projektor a kezét figyeli, amint olvad, mások körbe-körbe pörögnek hogy felcserélõdjön a jobb- és baloldal. Ezek a módszerek mind a tudatalattit csapják be, tévesztik meg, és így jutnak az asztrálsíkra. nagyon nehéz körülírni azt, hogy mi a módja a szintek közötti mozgásnak, igazából ezt próbálkozások alapján lehet megtudni, saját hibánkból tanulva, próba-szerencse alapon. Meg kell tanulni a tudatalattinkkal bánni, hogy miként csapjuk be bizonyos eredmény elérése céljából. Elképzelt Valóságba történõ projekció Itt egy egyszerû megbízható, saját magam által kifejlesztett módszer a saját személyes képzeletvilágunk megteremtésére. Szerezzünk egy kellemes helyet ábrázoló posztert, fényes és napos helyrõl szólót. Minél nagyobb annál jobb, de a normál poszter-méret is megteszi. Akasszuk a szoba falára ahol a projekciót fogjuk végezni, vagy egy szomszédos szoba falára. Egy kis spotlámpát irányítsunk a képre, a fõ világítás legyen leoltva. (spotlámpa helyett egy éjjeliszekrényen használatos lámpa is jó lesz, ha irányítható a fénye). Belépés a képzeletvilágba: Projekció közben mozogjunk a kép felé, üresen tartva elménket (azaz ne gondoljunk semmi másra). Arra se gondoljunk hogy mit is csinálunk valójában, csak figyeljük erõsen a képet és mozogjunk annak az irányába. Amint elérjük azt, a tudatalattinkat becsapjuk ezzel, és az kénytelen lesz egy, az ahhoz a poszterhez hasonlatos asztrál-valóságot teremteni. Csak mozogjunk a poszterhez, majd a poszterbe. Ebben a világban minden pontosan olyan lesz, mint a valóságban. Normális, három dimenziós valóságnak fog tûnni, pontos másolatnak, a fizikai valóságtól megkülönböztethetetlennek. A képzeletvilág személyre szabása: Vágjunk ki és ragasszuk oda olyan tárgyak/személyek képét, amelyeket szeretnénk, ha ott lenne velünk a képzeletvilágban, amikor belépünk oda. Ne egyszerûen odaragasszunk egy egész képet; ollóval vágjuk körbe az alakot. Próbáljunk olyan képeket keresni, amelyek a poszter képéhez mérten arányosak. Ha egy ember képét vágjuk ki és tesszük oda, legyen élõ vagy már halott, a tudatalattink annak a személynek egy gondolati formáját fogja ott létrehozni. Ez kiváló módszer arra, hogy az eltávozottakkal kommunikáljunk. Szellemekkel történõ kommunikáció Elképzelésem szerint a tudatalatti létrehozza ezt a gondolati formát az adott személyrõl. Ez az alak a tudatalatti emlékei alapján "animálható" teljes részletes tökéletességgel. De ha a szeretet is jelen van, akkor ennek az eltávozott személynek a lelke abba a formába "lesz vonva", és lehetõségünk nyílik az illetõvel beszélgetni. Az Akashi felvételek Ez az asztrális és mentális dimenzió közötti átmeneti zónában található, részben asztrális, részben mentális, és bizonyos módon kiterjed az összes szintre. Ezek a felvételek tartalmazzák az összes, valaha történt eseményt, gondolatot, mit egy hatalmas, mentális emlékezet, képeskönyv. A felvételek a múlt és a jelen eseményeit és gondolatait tartalmazzák. Kicsit olyan is ez, mint a jövõbe látás. Ahhoz hogy valami értelme legyen a felvételeknek, egy kis álomfejtési gyakorlat kifejezetten segít. Ha az Akashi felvételekhez utazunk, a legnagyobb energia által körülvett eseményeket fogjuk látni. Éppen ezért a háborúk, természeti csapások és szerencsétlenségek a legjobban láthatóak. Az õket körülvevõ hatalmas energia miatt az összes többi dolog felett állnak, és ezek látszódnak a legjobban. Ha a jövõbe nézünk, a lehetõségek területére, akkor a szimbolizmusnak az aktuális eseményekkel alkotott zavarba ejtõ keverékét fogjuk látni. Ezt a jövõkép-szimbolizmust a fõ vallások hit-rendszerei okozzák. Emberek milliói évezredeken keresztül hittek jóslatok bizonyos formáiban. Akár a Biblia Jelenések Könyvérõl van szó, akár Nostradamus írásairól. Ezek az õsi jóslatok sûrûn át vannak szõve szimbolizmussal. A szimbolizmus meghatározza, hogy hogyan álmodnak és gondolkoznak az emberek a jövõvel kapcsolatban. Ez a szimbolizmus viszont az Akashi felvételekben (tekercseken) a jövõbeli események szimbolikus ábrázolásaként jelenik meg. A szimbolizmus nagy segítség az Akashi felvételek "olvasása" közben. Az akashi tekercsek indexként is használhatók. Például, a kicsit késõbb leírt referencia a "Háború Kutyái" könnyen érhetõ egy jelenlegi háborúként. A Kaszás a halál és a pusztulás egyetemes jelképe. Tehát, ha ilyen típusú, jövõbeli események iránt érdeklõdünk, akkor a háborúnak erre a szimbolikus bejegyzésére kell hangolódnunk, azután a kategóriában megkeresni a múlt és a jelen háborúit. Az álomfejtésen kívül nagy segítség lehet némi történelmi, földrajzi, vallásos szimbolika-béli, és háborús vezetõket és államvezetõket illetõ ismeret. Például, a lejjebb leírt jövõ-látomásban, ha ismertem volna azt az embert, aki az ott látott tömeghez szónokolt, és felismertem volna az országot, akkor egy pontos jóslatot adhattam volna, ahelyett hogy utólag legyek bölcs. Beléptem az Akashi tekercsek tudatállapotába. Nagy tömegû szimbolizmussal találtam szembe magamat. Egyszerre négy dimenzióban láttam. A tudatom ezt nem igazán akarta elfogadni. Háborúkat, szerencsétlenségeket, földrengéseket, vulkánkitöréseket, repülõgép-szerencsétlenségeket, gyilkosságokat, stb. láttam, nagyon zavarba ejtõ és depresszív élmény volt. Ám a látott szimbólumok egy kis darabkáját felismertem, és erre hangoltam magamat. A Kaszást láttam a Háború Kutyáit pórázon tartva, amely kutyákról több próféta is írt. Ezek a kutyák félelmetes vadállatok voltak, mészárlásra kész állkapcsokkal. Ez a csuklyás alak tartotta õket ellenõrzése alatt, egy gonosz koponyával az arca helyén, egy kaszát hordozva. Amint figyeltem, elszabadította a kutyákat, ezzel egy közelgõ háborút jelezve. Erre a helyszínre hangolva magamat, az egész fölött lebegve, éreztem a napsütést és az alattam elterülõ város illatát. Egy embert láttam, két hatalmas kard alatt egy emelvényen beszélni, több ezer emberhez intézve szuggesszív szavait. Az egyik kard egy keresztes lovag kardjává változott. Az ember Szaddám Husszein volt, a helyszín pedig Bagdad, az ismeretlen katona sírjánál. Ezt hat hónappal az Öbölháború kitörése elõtt láttam. Nem tudtam hogy ki ez az ember és hol is jártam, amíg nem láttam az egészet a televízióban. Az Akashi felvételeket lapozgatva olyan, mintha egy végtelen, mentális fotóalbumot nézegetnénk. Félelmetes mennyiségû látvány és hang bombázza a látogatót, amelyek a múltból, a jelenbõl és a lehetséges jövõbõl származnak. Ezek közül a tekercsek közül ki kell egyet választani, ráhangolódni és megnézni. Ekkor az adott tekercset "végigéljük", mintha nézõként ott lennénk a helyszínen. Az Akashi tekercsek lekérdezése egyedül is történhet, ha van gyakorlatunk, de ez általában inkább egy gyakorlott lény segítségével történik, aki a létezés egy magasabb szintjérõl származik. Ez olyan, mint egy telepatikus idegenvezetés. A hatalmas információmennyiséget kiszûrik az embernek, és a kívánt tekercset érthetõ formában lejátssza a... könyvtáros. Néhány ember azt állítja, hogy az Akashi felvételek közé érve egy könyvtárat talált ott, valódi könyvekkel. A múlt, jelen és jövõ mint szöveg jelentkeztek a könyvekben. Néhányan azt is állítják, elolvastak egy felvételt, azután beléptek a felvételbe, és elsõ kézbõl megtapasztalták azt. Ezek mind igaznak tûnnek az Akashi tekercsekkel kapcsolatban. Ezek könyvtáros által vezetett látogatások, ahol az Akashi felvételek valami ismerõs, könnyen megérthetõ és elfogadható dologként kerülnek bemutatásra. A mentális dimenzió Ez egy látványos dimenzió! Hang-folyamok, a szivárvány színeiben pulzáló fényekkel körülölelve. A gondolatok fények és hangok kaleidoszkópjaként jelennek meg. Az inspiráció kristályosan csillogó ege alatt mész az ötletek mezején. Ha belépünk ebbe a világba, ne is próbáljuk racionalizálni és elfogadni, különben megõrülünk, mert ez az emberi megértés határain túl van. Csak fogadjuk el, hagyjuk sodorni magunkat, és élvezzük ! Ez lehet az a dimenzió, úgy hiszem, amit a vikingek az Asgardi "Szivárvány Híd"-nak neveztek. Komolyan olyan érzés, mintha egy szivárványon sétálnánk felfelé egy csodálatos szép világba, ahol bizonyára az istenek laknak. Létezzünk itt a csodálatos szépségben. Hagyjuk elszabadulni a gyermeket magunkban, hogy játsszon ebben a csodaországban. Minden valósnak és szilárdnak tûnik. Az idõ még jobban eltorzul itt, mint az asztráldimenzióban, a valóság pedig kaleidoszkopikus. A buddhikus dimenzió Ez egy meleg, absztrakt világ, tökéletes békével és végtelen szeretettel telítve. Ez a színtiszta Fehér dimenziója. Nincs itt más érzékelés, mint a csillogó Fehérség látványa. Ebben a dimenzióban nagyon gyorsan lemondunk a tudatos gondolatokról és az egyéniségünkrõl/egyediségünkrõl. Sokáig nem tudunk gondolkodni, ha belépünk ide, és nem is érzünk erre késztetést. Ellenállhatatlan kényszer vonz minket a csöndes nyugalomba. Olyan, mint elveszni egy nagy halom meleg, tiszta gyapjúban. Ebben a világban megszûnünk egyénnek lenni, és AZ EGYNEK A RÉSZÉvé válunk. Szintén megszûnünk férfinak vagy nõnek lenni. Bizonyos értelemben ez olyan, mint a visszatérés az anyaméhbe. Végtelen szeretõ melegségtõl, megértéstõl, megbocsátástól és megbékéléstõl, MEG-BÉ- KÉ-LÉS-TÕL vagyunk körülvéve és átitatódva. Az idõ itt elveszti az értelmét. Ha egyszer belépünk ebbe a világba, soha többé nem akarjuk elhagyni már. És nem is tudjuk elhagyni, egészen addig, amíg a fizikai testünk nem hív és von minket vissza. Ez a lélek megnyugvó- és pihenõhelye. Az Atmikus dimenzió Ez a dimenzió lehet a szellemvilág. Itt várnak a lelkek azokra, akiket a földi életük során szerettek. Ez a gyülekezés és találkozás boldog helyszíne. Ez az a hely, ahol a lelkek újraegyesülése történik. A Fény ebben a világban a legtisztább, legfényesebb ezüst, fényesebb, mint az ívhegesztés villanása. Olyan fényes, hogy lehetetlennek tûnik ránézni, de emellett és mindennek ellenére, ez egy gyengéd és puha fényesség. Ez az isteni szeretet fénye. Az emberek itt olyanok mint amilyenek a valós világban voltak, a leggyönyörûbb formájukban. Gyönyörûen ragyognak, a legfényesebb szeretettõl körülvéve, a boldogság és gyönyör elképzelhetetlen. Az atmoszféra elektromos és életteli, ugyanakkor mélyen spirituális. Ebben a világban ÉREZNI lehet Isten, mint kézzelfogható, mindent átitató hatalom jelenlétét. A kommunikáció itt magas szintû telepatikus kép-átvitel útján történik, élénk és valós képekkel történik, a beszédet és a gondolkodást teljesen feleslegessé teszi. Az idõ itt megáll. A valóság sokkal szilárdabb és valóságosabb, mint a normál valóságban. Ehhez hasonlítva a fizikai világ egy fáradt, apatikus álom, félhalott emberekkel. Egész életemben csak négyszer léptem ebbe a dimenzióba. Mindahányszor megtettem, a legmélyebb tudatosság-emeléses meditációból, az összes csakrámmal nyitva és teljesen aktívvá téve õket sikerült. Szintén extra korona-csakra aktivitást tapasztaltam. Ez olyan érzés volt, mintha ujjak ezrei vibrálnának a fejem tetején körbe a hajvonal felett, mélyen masszírozva a fejemet. Ezzel a négy alkalommal az energiaszint látszólag lehetetlen magasságokra emelkedett bennem, magával víve a lelkemet és tudatomat. Ennek a mélyen misztikus tapasztalatnak a csúcspontján egy hangmagasságában folyamatosan emelkedõ, hosszú, tiszta és csupasz zenei hangot hallottam. Ezt a hangot a lényem belsõ magjában, a szívemben hallottam, amint hív engem és magához von. Erre a hangra koncentráltam. Az erõmnek és energiámnak minden egyes grammjával erre a hangra koncentráltam a tudatomat, és erre projektáltam. Elszakadva a fizikai testemtõl egyenesen ebbe a dimenzióba projektáltam. Olyan volt, mint egy nehéz. súlyos függönyön átlépve, áttörve egy másik világba kerülni. Az egész tapasztalat folyamán végig tudatában vagyok a fizikai testemnek, a kettõsségnek. Csodálkozással nézek magamra. a fény olyan ezüst és fényes, hogy mélyen a lelkembe ég, és érzem hogy ez egy éltetõ, gyógyító érintés a belsõmben. Elõttem áll régen halott kisfiam. Nyolc éves volt, mikor itt hagyott engem, és most éppúgy néz ki mint amikor elment. Boldogan figyelt, csillogó és fényes szemmel. Magamhoz öleltem és örömkönnyekben törtem ki. Mögé néztem, és csomó embert láttam, akik mind rám vártak. Barátok és családtagok voltak, akiket életem során eddig szerettem és elveszítettem. Sok olyan ember is volt ott, akiket nem ismertem. Azzal együtt õk is ismerõsnek tûntek, és mindegyikõjük iránt szeretetet éreztem. Tapsoltak és felugráltak, amint megláttak és üdvözöltek engem. Örömkönnyek, ölelések, csókok voltak ott... Mögéjük tekintve egy természetes szikla amfiteátrumot láttam. A talaj sima szikla, és egy hegygerinc felé emelkedik, néhány száz méterre odébb, és felénk kanyarodik. Ennek a hegygerincnek a tetején az Angyalok. Éppúgy néznek ki, amint Michaelangelo lefestette õket. Hihetetlenül szépek, nagy Fehér tollú szárnyakkal, göndör Arany hajjal és Alabástrom bõrükkel. Hosszúm szikrázó arany harsonákat fújtak, a magas, tiszta hang innen jött. Ellépve a tömegtõl, a nyílt tér felé mentem. Az angyalokra néztem és integettem nekik. A hang kezdett elhalni amint ezt tettem, és az Angyalok leengedték a harsonájukat. Egy végtelen másodpercig csöndben álltam, körülnéztem. Utána minden elhalványult, ahogyan csúsztam, zuhantam vissza a fizikai testembe. Sírtam. Sosem akartam volna visszajönni. Halál Amikor végleg elhagyjuk fizikai testünket, énszerintem a következõ fog történni: Az elsõ néhány napban egy valósidejû projekción esünk túl, közel a fizikai valóság dimenziójához, egészen addig, amíg az éteri erõforrásunk ki nem fogy. Utána a második halálon esünk túl, és belépünk az Asztráldimenzióba. Ott megszabadulunk minden vágyunktól, mivel képesek leszünk mindent megtenni, amit valaha is akartunk. Ezt a tudatalattink hatalmas létrehozó erejével tehetjük majd meg. Itt ezeket a vágyainkat teljesen kiélhetjük, amíg észre nem vesszük, hogy csak illúziók voltak. Ezután levetjük az asztrális testünket és a mentális dimenzióba lépünk be. Itt pereg le elõttünk az életünk, megvizsgálhatunk minden történést, érzést, gondolatot. Ezek az emlékek, érzések és gondolatok hozzáadódnak az Akashi Tekercsek anyagához, ami a teljes emberi lét összes, a fizikai világból származó tapasztalatának a felvétele. Levetve a mentális testünket, belépünk a Buddhikus dimenzióba. Itt maradunk egy idõtlen(nek tûnõ) pihenés erejéig, pihenünk, megbocsátunk, megbékélünk, és: megértjük az ÉN-t. Ebben a világban begyógyulnak a belsõ sebeink, és a lelkünket átjárja az isteni szeretet. A lelkünk még egyszer teljes egész és tökéletes lesz. Ekkor levetjük a buddhikus testet, és belépünk az Atmikus világba. Itt a szeretteink isteni jelenlététõl körülvéve várunk. Azután, egy nap, a lét következõ szintjére kerülünk, ahol az élet nagy rejtélye fog leleplezõdni elõttünk. 3. rész PROJEKCIÓS TRÉNING Az asztráltestnek a tudat teljes megõrzése mellett történõ kivetítésének eléréséhez négy fõ feltételnek kell teljesülnie. 1. A test teljes, 100%-os ellazítása, miközben ébren maradunk 2. 100%-ig arra kell koncentrálni amit csinálunk 3. Megfelelõ mennyiségû energiánknak kell lenni hozzá 4. Nyomást kell gyakorolni az asztráltestre, hogy az elkülönüljön. Ez a négy dolog együtt testen kívüli tapasztalást fog eredményezni. Alább következnek olyan gyakorlatok, amelyek megtanítanak ellazítani a testet, koncentrálni, kiüresíteni/megtisztítani a tudatot, energiát (energiaszintet) emelni, a csakrákat stimulálni, és belépni a transz állapotba. A TUDAT ELLAZÍTÁSA Relaxálás (lazítás) Meg kell tanulnunk és el kell sajátítanunk a test teljes ellazításának a gyakorlatát. Ha már ismerünk egyet, az is meg fog felelni. Itt egy nagyon egyszerû gyakorlatot közlök. Üljünk vagy feküdjünk le, és lazítsunk. A lábfejjel kezdve, feszítsük meg majd lazítsuk el az izmainkat. Folytassuk ezt a lábszárral, combokkal, csípõvel, hasizommal, mellkassal, karokkal, nyakkal, és az arccal, egészen addig, amíg a teljes testünk mély nyugalomba nem kerül. Ezt párszor csináljuk így meg, hogy biztosan az összes izom ellazuljon. Megjegyzés: a mély fizikai ellazulás a kulcs a transz-állapotba kerüléshez, azaz a mély relaxáció OKOZZA a transz-állapotot. Ha a transz-állapotba kerültünk, akkor az asztráltest kivetítése már viszonylag könnyû dolog. Elmélkedés Amikor elkezdünk meditálni, a felszínes tudat gondolatai kezdenek majd gyötörni. A felszíni tudat úgy mûködik, mint egy nagy jegyzettömb. Tárolja az üzeneteket, emlékeztetõket, nyomasztó gondolatokat és problémákat amelyek megoldásra várnak, stb. Folyamatosan dolgozik, SOSEM pihen, gondolatok, gondolatok, gondolatok, mindig, egymás után, és mind figyelemért kiált. Mielõtt megkíséreljük megtisztítani a tudatunkat, a késõbb leírt "tudatos légzés" gyakorlatával, bölcs dolog ezekkel a felszínes gondolatokkal foglalkozni egy kicsit, elmélkedés formájában. Üljünk le kényelmesen, végezzük el a relaxációs gyakorlatunkat, és gondolkozzuk. Semmi több. Csak gondolkozzunk. Válasszuk ki a tudatunkban levõ legerõsebb gondolatokat, és vizsgáljuk meg õket, próbáljuk megérteni és megoldani azokat. Jegyezzük meg a szót: GONDOLKODNI. Az elmélkedés nem foglalja magában a tudat kiürítését, vagy a vizualizációt. GONDOLKODÁST követel meg, mélyen és erõsen, valamirõl, hogy egy mélyebb megértést nyerjünk annak a természetérõl és arról hogy hogyan érint bennünket. "Tudatos Légzés" Meditáció Ez a meditáció egy egyszerû formája. Megtisztítja a tudatot, és a tudatosságra összpontosít. Üljünk vagy feküdjünk le, hunyjuk be a szemünket, végezzük el a relaxációs gyakorlatot és tisztítsuk meg tudatunkat. Lélegezzünk mélyeket, lassan, és összpontosítsunk a lélegzetünkre, amint belép a testünkbe és elhagyja azt. Érezzük, amint bejön, és érezzük amint kimegy a levegõ. A teljes figyelmünket összpontosítsuk a tüdõnkre, és a légzésünkre. Ez az egyszerû gyakorlat elég arra, hogy lefoglalja a felszínes tudatot. A zavaró gondolatokat határozottan hárítsuk el, amint kezdõdnek. Még mielõtt erõt gyûjthetnének ahhoz, hogy megzavarjanak. A tudatos légzés lefoglalja a felszíni tudatot, és lehetõvé teszi, hogy egy sokkal mélyebb szinten gondolkozzunk. Felszíni gondolatok A zajok nagyon zavaróak, felszíni gondolatokat ébresztenek. Egy autóduda hatására: "Ki az, mi történik?".. Egy ajtónyitás - "Ki jön be, ki megy ki?".. A felszíni tudat mindig nagyon kíváncsi a körülöttünk történõ dolgok iránt. Mindent tudni akar, mindenrõl informálni akar bennünket ami körülöttünk történik. Arra fog késztetni, hogy kinyissuk a szemünket, felálljunk, és megnézzük hogy mi történik. Ne hagyjuk, hogy ez megtörténjen. HASZNÁLJUK ezeket a zavaró, figyelem-lekötõ gondolatokat gyakorlásul. Ha megtanuljuk figyelmen kívül hagyni õket, a koncentrációs erõink növekedni fognak. Ezeket a zavaró kis gondolatokat állítsuk meg amint elkezdõdnek, még mielõtt gyökeret verhetnének és valami erõsebbé fejlõdhetnének. Például: "Ki az, mi történik?" ------> "Ki az, m..." "Ki jön be, ki megy ki?" -----> "Ki jö..." Gyakorlattal ezeknek a gondolatoknak az eleje egyre rövidebb és rövidebb lesz, míg végül már csak: "Ki...?.....?....." és "K.....?....?...." és a végén: "...?...?...........?..............." Sok ember állítja, hogy nem tudja kiüríteni a tudatát, mert az õt körülvevõ legkisebb zajok is túl könnyen megzavarják õt. NE HASZNÁLJUNK zenét vagy bármi zajt ehhez a kiürítéshez, CSAK gyakorláshoz. Ez olyan mint a súlyemelés: ha tollpárnákkal edzünk, ez erõnk nem fog nõni. Ezt el kell sajátítani, igen nehezen, ha meg akarjuk erõsíteni a tudatunkat. Lassan de biztosan el fogjuk sajátítani a tudat teljes megtisztításának a képességét. Ha egyszer ez megvan, akkor egy nagyon értékes mentális eszközt nyertünk vele. Képesek leszünk a figyelmünk 100%-ával egy dologra koncentrálni, minden mást TELJESEN kizárva. Néha zajos, körülöttem játszó kisgyerekekkel zsúfolt teremben is sikeresen meditálok transz- állapotban. SEMMI sem töri meg a koncentrálásomat. KONCENTRÁCIÓ Képesnek kell lennünk teljes mértékben arra összpontosítani és koncentrálni, amit csinálunk. A koncentráció hiánya a projekció sikertelenségének leggyakoribb, egyszerû oka. A projekció teljes menetét befolyásolja, a lazítástól kezdve, a transz-állapoton keresztül magáig a projekcióig. A koncentrálóképességünk kipróbálásához üljünk le és lazítsunk, relaxáljunk. Csukjuk be a szemünket, és tisztítsuk meg a tudatunkat MINDEN gondolattól. Lélegezzünk lassan és mélyen, és minden kilégzés végén számoljunk. A számolástól eltekintve ürítsük ki teljesen, és nézzük meg hogy ez meddig sikerül. Legyünk õszinték magunkkal, mindahányszor egy gondolat jön, kezdjük elölrõl a számolást. Ha tíznél tovább jutunk, akkor jól csináltuk. De, tíz lélegzet még nem elég. Emiatt azonban ne aggódjunk, ez még javulhat a következõ gyakorlatok segítségével. Koncentrációs gyakorlat (1) Visszamaradó kép: lazuljunk el, lazítsuk el a tudatunkat, és nézzünk egy gyertyát vagy izzót. Helyezzük ezt a fényforrást magunk elé, néhány lábnyi távolságba, és folyamatosan nézzük egy vagy két percig. Csukjuk be a szemünket, és koncentráljunk a visszamaradó képre, amely a szemhéjunk mögött fog megjelenni..Próbáljuk olyan sokáig szem elõtt tartani, ameddig csak lehet. Használjuk a tudatos légzést a tudat üresen tartására mialatt ezt csináljuk. Próbáljuk "növelni" az utóképet, ahelyett hogy elhalványulna. Koncentrációs gyakorlat (2) Egy pontra koncentrálás: szemeljünk ki egy pontot a falon, és figyeljük. Ne koncentráljunk rá, csak finoman nézzük. MINDEN gondolattól tisztítsuk meg a tudatunkat, és erõszakkal tartsuk is üresen. Koncentráljunk ERÕSEN a tudatos légzésre, mialatt ezt végezzük. Amikor egy gondolatot érzünk formálódni, lökjük el, ne hagyjuk befejezõdni! Tartsuk meg ezt az állapotot amilyen hosszan csak tudjuk. Végezzük ezt a gyakorlatot naponta néhányszor, vagy ha lehet, többször. Koncentrációs gyakorlat (3) Energia-légzés: üljünk le és lazuljunk el. Csukjuk be a szemünket és tisztítsuk meg a tudatunkat. Végezzük a tudatos légzés gyakorlatát, és közben képzeljük el, hogy a levegõ, amit BE-légzünk, a kedvenc színünkkel megegyezõ színû energia, amit pedig KI-légzünk, az szürke, mérgezõ melléktermékekkel teli. Ez egy megtisztító gyakorlat. A csakráinkat arra ösztönzi, hogy energiát fogadjanak be belégzéskor, és negatív energiát adjanak le kilégzéskor. Megjegyzés: tõlünk telhetõ legjobban figyeljünk arra, hogy az izmainkat ezek alatt a gyakorlatok alatt ne feszítsük meg, ez mint mentális gyakorlat. A kezdetekkor úgy érezhetjük, hogy a tudatunkat egy szoros golyóvá kell szorítanunk hogy ne gondolkozzon, de idõvel épp az ellenkezõjét találjuk majd igaznak. Amikor hozzászokunk, a tudat kiürítése NAGYON megnyugtató. A transz-állapot Amikor elérjük a relaxáció mély szintjét, és a tudati nyugalmat, a testünket nagyon, nagyon nehéznek fogjuk majd érezni. Ez az elnehezülés a fõ jele annak, hogy az agyhullámaink bétáról alfára váltanak, amint elérjük a transz-állapotot. A transz- állapotot a mély fizikai és mentális relaxáció okozza. Semmi különös vagy természetfeletti nincs ebben. Egyszerûen csak annyit jelent, hogy a testünk alvási állapotba került, miközben a tudatunk teljesen éber. Hogyan lépjünk a transz-állapotba Végezzük a relaxációs gyakorlatot, és nyugtassuk "le" a tudatunkat a tudatos légzés segítségével. Képzeljük el, amint egy létrán mászunk a sötétben. Ne vizualizáljuk a létrát, csak képzeljük el, hogy érezzük amint ezt csináljuk. Kilégzéskor érezzük, amint egy vagy két lépést teszünk lefelé a létrán a képzeletbeli kezeinkkel (lásd késõbb). Belégzéskor képzeljük el, amint egyhelyben állunk a létrán. Amire szükség van, az egy zuhanó érzés a tudatban. Ez fogja az agyhullámainkat az ébrenléti alfa állapotról alvási (béta) vagy mélyalvási (théta) állapotra változtatni. Amikor az agyhullámunk eléri az alfa állapotot, transzban vagyunk. Ezt annyi ideig csináljuk, ameddig szükség van rá (azaz az ereszkedést). A mély-relaxációs tapasztalatainktól és gyakorlottságunktól függõen változik a szükséges idõ hossza. Megjegyzés: Amint az elnehezülést érezzük, fejezzük be a mentális ereszkedést Ha nem tetszik a létra, képzeljünk el egy liftet, képzeljük el amint kilégzés közben ereszkedünk, belégzéskor áll a lift. Vagy képzeljük el magunkat mint tollpihét, amely kilégzéskor lefelé libben, belégzéskor megáll. Az alacsonyabb agytevékenység eléréséhez mentális zuhanási érzésre van szükség. Ez a zuhanási hatás, a mély relaxációval és mentális nyugalommal kombinálva a transzállapot elérését fogja eredményezni. Nyugodtan használhatunk bármilyen "forgatókönyvet" a zuhanási érzésre. A transz ilyen: minden elcsöndesedik, és úgy érezzük hogy egy sokkal nagyobb helyen vagyunk. Nagyon enyhe zúgás, morajlás érzõdik a testünkben. Minden különbözõnek tûnik. Olyan, mint a sötétben egy kartondobozt tartani a fejünk fölé: mindennek megváltozik az atmoszférája. Minden homályosnak tûnik. Transz közben minden éles hang olyan, mint egy-egy robbanás, ütés a napfonatunkban. Mély transz Az elért transz-állapot szintje nagyban függ a relaxációs ill. koncentrálási gyakorlottságunktól illetve az akaraterõtõl. Mélyebb transz eléréséhez (théta szint) sokkal jobban és sokkal hosszabban kell a mentális zuhanás érzetére koncentrálni, a tudatos légzéssel kiegészítve. A transz elsõ szintje (azaz az elnehezülés), már elég mély a projekcióhoz. Erõsen ellenzem a mélyebb transz erõltetését az elõtt hogy komolyabb tapasztalataink lennének a transz-állapottal kapcsolatban. Honnan lehet felismerni a transz-állapotot? Négy nagyon szembeszökõ jele van: 1. Olyan hidegérzetbõl adódó kellemetlen érzés, amely nem borzongató. Ez folyamatos testhõmérséklet-vesztéssel párosul. 2. Fura mentális közérzet, minden nagyon laaassúúúnak tûnik. A gondolataink, a gondolkodás úgy lelassul, mintha erõs fájdalomcsillapító hatása alatt lennénk. 3. A testtõl "külön" érezzük magunkat: erõs lebegési érzés, és minden nagyon távolinak tûnik. 4. Teljes fizikai bénultság Megjegyzés: ez a négy dolog EGYÜTT jelzi a mély transzba való belépést. Ne tévesszük össze a könnyû transz jeleit (lebegõ érzés, amint az asztrális testünk "meglazul"; testhõmérséklet elvesztése (hosszabb mozdulatlanság miatt); bénultság érzése (az elnehezülés)) a mély transszal. A mély transz érzése teljesen kényelmetlen, és bármi is legyen az, nem lehet eltéveszteni a jelét. Mély transzba esni nagyon nehéz. Magasan fejlett relaxációs, koncentrációs és transz gyakorlat kell hozzá, plusz sok-sok akaraterõ és mentális energia. Véletlenül senki sem fog mély transzba kerülni. A túl mélyre kerüléstõl való félelem ellen álljanak itt a következõk: Bármikor vissza TUDJUK rántani magunkat. TELJES akarattal arra kell koncentrálni, hogy megmozduljon egy ujj vagy lábujj. Ha elkezdett mozogni egy ujjunk, akkor hajlítsuk be a csuklónkat, mozgassuk a karunkat, azaz "reanimáljuk" a testünket. Fel kell kelni és járkálni pár percig. Ezek mellett a gyakorlatok mellett nem lehet probléma a mély transzba zuhanás. Sok embert láttam meditációs tréningeken, stb., akik könnyû transzba léptek, majd nem tudtak visszajönni. Általában valaki szavakkal (szuggesszióval), vagy csuklómasszázzsal, stb., hozza õket vissza a valóságba. Ez fölösleges, és egy "aszimetrikus" tréninget eredményez, azaz koncentráció és akaraterõ nélkülit. Ezek az emberek csak GONDOLJÁK, hogy nem tudnak visszajönni, ezért nem is próbálják nagyon erõsen. Ez arra is jó hogy a csoport figyelmét magukra vonják. Megjegyzés: az elménk különösen erõs, és hatalmas érintetlen erõforrásai vannak. MINDENT megtehetek határok nélkül, ha edzésben tartom, kondicionálom és megfelelõen motiválom. Az energia-test kinyílása A transz-állapotba való belépés után egy ponton túl enyhe bénultsági érzés vesz rajtunk erõt. Ez hamarosan egy mélyülõ vibrációval és zúgással párosul. Hatalmasnak és olvadtnak/olvadónak érezhetjük magunkat. Ez a vibráció, zúgás, nagyság-érzet annak a jele, hogy az energia-test kinyílik és az asztráltest kezd "meglazulni". Ez része a normál alvási folyamatnak. Az energiatest megnyílik annak érdekében, hogy feltöltõdjön energiával és eltárolja azt. Ez alatt az asztráltest szabadon sodródik. Bizalom a transzban Sok ember egyszerûen azért rontja el a projekcióját, mert nincsenek hozzászokva a transzhoz. Azt hiszik, ez az asztráldimenzióra rövid ideig nyíló ablak. Ez egyszerûen NEM igaz. Ha mentálisan és fizikailag nyugodtak maradunk a transzba lépés során, akkor órákig is fenntarthatjuk ezt az állapotot. Én rendszeresen töltök néhány órát transz-állapotban, meditáció közben. Ha a transzba lépés pillanatában ezt gondoljuk: "Igen! Megcsináltam! Transzban vagyok! Sietnem kell és gyorsan kilépni belõle...mielõtt vége szakad!" - akkor biztosan elrontjuk. A transznak vége lesz, egyszerûen a túlizgatottság miatt, azaz megtörjük a mentális és fizikai nyugalmat. Jó ötlet hosszabb idõt tölteni transzban, pusztán azért, hogy megismerkedjünk vele, mielõtt projektálni próbálnánk. Csak lazítsunk, maradjunk nyugodtak, összpontosítsunk a tudatos légzésre, és tartsuk meg a transzot. Nem lesz vége addig, amíg nem akarjuk. Szokjunk az érzéséhez. Amikor már otthonosak vagyunk ebben, akkor végezzük, transzban, az energia-emeléses és csakra- stimulációs gyakorlatokat, amelyeket késõbb ismertetek. Megjegyzés: 1. Nem SZÜKSÉGES transzban lenni ahhoz, hogy megtanuljuk az energia- és csakra- mûködést, csak úgy könnyebben megy. 2. A transz-gyakorlás fekve is lehetséges, de jobban megy ülõ helyzetben. Az asztráltestünk lazábban fog kötõdni transz-állapotban, úgyhogy próbáljuk felemelni az asztrális végtagjainkat, egyszerre mindig egyet. Használjuk ehhez a KEZünket, amint azt a következõ részben leírom. Összpontosítsunk, és ÉREZZÜK a tudatunkat a karunkban, és lassan emeljük azt külön a fizikai testtõl. Enyhe viszketést vagy helyi szédülés-félét érezhetünk ennek során. Emeljük fel az asztrális karunkat, és nézzük meg lecsukott szemhéjunk mögül, de eközben egyetlen izmunkat sem kell mozgatni. Ebben az állapotban képesek vagyunk csukott szemmel látni, de ha ez nem megy, nem kell aggódni, késõbb majd menni fog. Az asztrális karunk felemelése jó gyakorlás a projekcióhoz. Késõbb ezeket a karokat használhatjuk arra, hogy az asztráltestünket kihúzzuk a fizikai testbõl. ("kötél-technika") Képzeletbeli képalkotás Ez a lokalizált testi tudatosság érzékelése vagy ÉRZÉSE. A kezeink nagyon szorosan kapcsolódnak a testi tudatosságunkhoz. Pontosan tudatában vannak a testünk mind






Ingyenes honlapkészítő
Profi, üzleti honlapkészítő
Hirdetés   10
Végre értem amit angolul mondanak nekem, és megértik amit mondok.

KÖSZÖNÖM NOÉMI!